Három különböző tér, három különböző korszak, egy este.
Miközben helyet foglalsz a 16 fős közösségi asztalnál, már érzed: ez nem egy szokásos vacsora. A kezdetekhez utazunk. Gőzgépek zaja, fémes rezgések, az ipari forradalom születése. Az első éttermek kora, a tartósítás forradalmi pillanatai. A befőzés, a fermentálás, a konzervdoboz - ez a korszak nem a zajról szól, hanem a felismerésről: hogy az étel nemcsak táplálék, hanem tudás, túlélés és kapcsolat.
Aztán mozdul a tér. Fokozatosan változik minden körülötted. A jelenben vagyunk – ebben a törékeny, mégis lehetőségekkel teli pillanatban. De a megérkezés érzését kíváncsiság váltja fel, amikor utunk folytatódik a jövőben: Mit eszünk majd száz, kétszáz, ezer év múlva? Mit őriz meg a jövő a mi ízeinkből? A fények finoman új ritmust vesznek, a hangok új érzeteket keltenek. Az ételek karaktere is alakul – egyre kísérletezőbb, meglepőbb. Az asztal körül zajló beszélgetések egy pillanatra összekapcsolnak.
Máskor csak figyelsz. A fényekre. Az ízekre. A történetre.
Elmélyülsz ebben a világban, ebben az élményben.